Telkibánya látnivalói - Ezüstfenyő Hotel

Telkibánya és látnivalói

A kikapcsolódás, feltöltődés fellegvára

Telkibánya Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Zempléni-hegység északi részén található. A település Károly Róbert idején indult fejlődésnek, a 15. századra virágzó bányavárossá vált, arany- és ezüstbányászata országszerte ismertté tette. Zsigmond király uralkodása alatt elnyerte az Aranygombos Telkibánya nevet is, miután a temploma tornyán lévő gombot bearanyozták.

Virágzását egy 17. századi bányaszerencsétlenség szakította meg, a kitermelés megszűnt, így a város gazdasági jelentősége fokozatosan csökkent. A nehéz idők ellenére a környék természeti adottságai, a Zempléni-hegység vadakban gazdag erdei, az izgalmas túraútvonalak, a történelmi és természeti kincsek sokasága rekreációs központtá tette. Nincsenek felkapott wellness-szállodák, nem tolonganak külföldi turisták, Telkibánya inkább a kikapcsolódás, feltöltődés fellegvára.

Vártemplom – a mai református templom

A régi település az ún. ”Hegy”-en terül el. Központja a mai Templom-domb és közvetlen környezete lehetett. A dombon vár állott, amely a XIV. századtól központi szerepet játszott a település életében. A református templomban magyarul olvasható, egykori latin nyelvű vers „két templomok”-at említ. Az egyik valószínűleg a mai templom őse volt a várban. Azóta többször átépítették. A másik – a városi – templom lehetett feltevések szerint a közrendűek és a szegények temploma. A várral egy időben pusztult el; maradványai – már csak fűvel benőtt kis domb – még láthatók.

Kopjafás temető

A Templom – dombon van a temető teljes területe, ezért belső terének elrendeződése a domborzat függvénye. Magja megközelítőleg kör alakú, melyet a régi várárok megmaradt vonulata hangsúlyoz. A kopjafát a helyiek gombfa vagy gomfa néven emlegetik. A faluban hétféle fejfát ismernek, de csak négyet használnak. Törzsük négyzet alapú hasáb. A felnőtt férfiaké és nőké végig ilyen formájú, tetejük hátra, ill. előre levágva. A fiúké gombos, a lányoké koronás végű. Van olyan is, amelynek a teteje félkör vagy fordított trapéz alakú.

Alexandrai Szent Katalin ispotály és kápolna

Az írott források alapján 1367 előtt Telkibánya déli szélén egy fából készült kápolna állt, amelynek elbontásához Kuprer György telkibányai bányaispán az ispotály felépítésének okán 1367-ben engedélyt kért Lajos királytól. 1369-ben Mihály egri püspök már az építkezések megkezdéséről ír. Az ispotály szegény és elaggott betegei számára szükségessé vált, hogy az ispotályhoz egy kápolnát építsenek. A kápolna azért kaphatta a Szent Katalin elnevezést, mivel ő volt a telkibányai bányászok védőszentje.

Helytörténeti Kiállítás

A község egyik legrégebbi épületében 1970-ben nyitotta meg kapuit. Itt működött az első magyar porcelángyár, amit az 1930-as években a Kádár-család lakóházzá alakított át, majd 1970-ben az épület alagsorát, 1980-ban a teljes épületet a gyűjtemény részére adta át. Itt láthatók hazánk első porcelángyárának termékei, valamint a hajdani bányaváros nemesérc-bányászatának emlékei. Leglátványosabb része az a dioráma, amely a középkori bányászat teljes technológiai sorát mutatja be. A múzeum kertjében kiállított malomkövek a Telkibánya környéken folyó nemesérc-bányászat értékes ipartörténeti emlékei. Egyes darabjait már a XIV. században, a bányászat virágkorában használták.