A Pálházi Állami Erdei Vasút Magyarország legrégibb erdei kisvasútja.

Eredetileg, mint azt régi neve is jól mutatja, „lóüzemű görpálya” volt. Építését Károlyi István gróf kezdeményezte 1888-ban a pálházi fűrészüzem és Kőkapu között. Mivel a pálya Kőkaputól 5–20‰-kel lejtett a fűrészüzem felé, az üres kocsikat felfelé lóval vontatták, a rakottakat pedig gravitációsan juttatták le a fűrészüzemig. A kocsikat csak fékezni kellett.

1956-ban gondoltak először a személyforgalom megindítására, és ehhez korszerűsítették a hálózatot. A síneket kicserélték, és beszerezték az első C-50-es mozdonyt. A menetrendszerű személyforgalmat 1958-ban indították meg.

Mivel azonban 1980-ban megszüntették a Hegyközi Kisvasutat, ennek a vonalnak a forgalma is visszaesett, és az erdőgazdaság „üzemszünetet” rendelt el: ez 9 évig tartott. 1989 augusztus 15-én társadalmi összefogással újraindították a vasutat. 1990-ben felújították a pályát és az alagutat, így a vasút újabb 1 km-rel hosszabb szakaszon járhatott a Kőkaputól a rostallói turistaházig. 1996-ban a vonal másik végét is meghosszabbították 1,3 km-rel az Iparteleptől Pálházáig. Ehhez a lebontott Hegyközi Kisvasút egy rövid szakaszát élesztették újjá.

Ma a vasút csak turisztikai céllal üzemel, éves forgalma 40–50 ezer utas, ennek egy jelentős része általános iskolások, mivel több iskola rendszeresen szervez a környéken többnapos osztálykirándulásokat.

A vonalon végigutazni nagyszerű élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Pálházán felszállva elutazhat a Kőkapui kastélyhoz, ahol étterem, üdítők, jégkrém várja. A kastély alatti tó remek pihenőhely, körbesétálható, partján pihenőhelyekkel, padokkal.