Várak


01_amade2

Amadé várrom

Az Amadé várrom a Zempléni-hegységben , Gönc külterületén, a Nagy-Amadé hegy sasbérce nyugati oldalán áll, 650 méterrel a tengerszint felett . A rom megközelíthető Gönc városától a piros kereszt turistajelzésen (8 km ), illetve Telkibányától a piros turistajelzésen (úgynevezett Rákóczi-út), Potácsháza érintésével (6 km). A várat a 13. század második felében Amadé nádor , a korábbi szepesi alispán építtette, ez lett az Aba család ősi fészke. Mivel a főúr összeütközésbe került a királlyal, ezért IV. László 1281 -ben eredménytelenül megostromolta a várat. Az Árpád-ház kihalása ( 1301 ) után Amadé a környék rettegett kiskirálya lett. A várban előbb menedéket nyújtott a lengyel trónról elűzött I. Lokietek Ulászlónak ( 1306 – 1333 ), majd saját seregével Lengyelországba behatolva helyreállította annak királyságát. A magyar trón igénylői közül következetesen Károly Róbertet támogatta, ezért Vencel magyar király hívei a kassai polgárok és a szepességi szászok támogatásával 1304 -ben megostromolták a várat, de az ostromlók csúfos kudarcot vallottak. Az oligarchát 1311 -ben a kassai polgárok gyilkolták meg. Károly Róbert királlyá koronázása után Aba Amadé fiai Csák Mátéhoz csatlakoztak, seregük a rozgonyi csatában vereséget szenvedett Károly Róberttől, hat fia közül kettő el is esett a küzdelemben. A király győzelme után még élő fiait kivégezték, vagyonukat elkobozták, a várat a királyi sereg Drugeth Fülöp parancsnoksága alatt bevette. Az ostrom után királyi vár lett, újvári ispánként a Drugethek birtokolták.1391 -ben Luxemburgi Zsigmond király a várat a Bebek testvéreknek adományozta, de új tulajdonosainak feltehetően a várra nem lehetett szükségük, csak a hozzá tartozó birtokokra, mert volt kényelmesebb, jobb váruk is. Így valószínűleg pusztulni hagyták, vagy ok maguk pusztították el. Mára az ellipszis alakú sáncgyűrű által valaha körülvett szabálytalan alakú kővárból csak az egykori öregtorony faltöredékei maradtak meg
Az Amadé-hegy szikláiról káprázatos kilátás nyílik észak felé. Tiszta időben jól látszik a vidék Kassa városától a Nagy-Milicig .A várról először 1288-ban emlékeznek meg a források. Gönc a XIII. században Abaújvár tartozéka. A z utolsó Árpád-házi király, III. Endre alatt az Aba nemzetségbeliek egyik fő fészke, akik közül Amadé (Omode) nádor 1291-tol nádori kúriáját felváltva Göncön és Vizsolyban tartja. Az Amadék után a Drugethek kapják, majd királyi vár fennállása végéig. Első ízben IV. László király veszi el Gönc várát ostrom útján az Aba nemzetségbeli Finta nádortól, másodízben I. Károly király vette el a hűtlen Amadé fiaktól, így lett királyi vár. Többet a gönci várról nem is tudunk, az általunk ismert források 1428-ban említik utoljára. Vagy három századon át még csak a romjairól sem említenek semmit, csak a XVIII. Században kezdik a földrajzi leírások, térképek és kézikönyvek az egykori Amadé-várat, mint regényes romot újra emlegetni. Nem árulják el a szűkszavú történelmi források, hogy mi okozta a vár pusztulását, s azt sem, hogy pontosan mikor enyészett el. Lehetséges, hogy a magasan levő várak gyakori sorsa, villámcsapás s utána leégés sújtotta. De az is lehet, hogy a huszita mozgalmakban pusztult el.

02_füzer

Füzérradvány – Károlyi kastély

Füzérradvány településtől keletre a Pálházáról Mikóházára vezető útról nyílik a kastély felé tartó mintegy 120 éves erdei- és feketefenyőkből álló fasor. A kerítésen belül levő kis parkolóból sétálhatunk fel az épülethez, melynek egy része vezetett látogatással megtekinthető. A legnagyobb magyarországi kastélyparkban fekszik az épület, melynek elődjéről egy 1620-ban született feljegyzésben lehet olvasni. A XVIII. századi kastélyt Ybl Miklós tervezte át 1857-59-ben, így a korábbi barokk épület romantikus-eklektikus stílusúvá vált, érdekes sokszög formájú toronnyal. A hatalmas kastélypark létesítésének időpontja nem ismert, az első adatok 1827-ből származnak. Az angolparkot számtalan külhoni fajjal telepítették be, melyek közül sok szép példány ma is látható. Különösen híresek a platánóriások.

03_betler

Betlér – Andrássy kastély

Rozsnyótól néhány kilométerre esik Felvidék egyik legjobb állapotban megmaradt főúri kastélya melyben különleges módon szinte teljesen épen megmaradtak az eredeti berendezési tárgyak is. Az épület a XVIII. században egy korábbi vár maradványaira épült, mai alakját a XIX. században kapta. Az Andrássy család egykori vadászkastélyát a második világháború végéig lakták és ezt az állapotot sikerült megmenteni a megannyi értékes berendezési és műtárggyal, könyvvekkel együtt.
Érdemes időt szentelnünk kora egyik legszebb angolparkjának körbejárására is. A betléri kastély (Kastiel’ Betliar) csoportos vezetéssel látogatható (május-október 8.00-16.30 között, egyébként 9.30-14.00 között, általában másfél óránként, hétfő szünnap.)

04_hejce - pspki kastly

Hejce – Püspöki kastély

Hejce központjában találhatjuk a Püspöki Kastélyt. A település évszázadokon keresztül az egri püspökséghez tartozott. 1774-ben gróf Esterházy Károly püspök, Fellner Jakab tervei szerint copf stílusú püspöki kastélyt építtetett a községben, ami 1805-ben átkerül a kassai püspökséghez és a püspök nyaralója lett. A kastély kétemeletes, U alaprajzú, egyszerű külsejű épület. Falsíkjait szintenkénti oszloppárkányok és ablakkeretelések tagolják. Az épülethez tartozó, beépített kastélykápolna Johann Zircler mennyezetképével jelentős értéket képvisel. Az épületben található copf cserépkályhák a kastély gyöngyszemeinek számítanak. Az 1841-ben átalakított palota 1950-ig apácák otthona volt, majd másfél éven keresztül hittudományi főiskola és szeminárium működött a kastélyban. Napjainkban szeretetotthonként, 40 férőhelyes, csak nőket befogadó intézményként funkcionál. A püspöki kastély kertje védett terület.

05_borsi kastly

Borsi

Borsi falu déli szélén található az eredetileg egy középudvart körülfogó négy épületszárnnyal tervezett, de ilyen formában valószínűleg soha meg nem valósult kastély. Ma a közel 65×65 m-es kiterjedésű, vizesárokkal övezett területen csak két, egymáshoz derékszögben csatlakozó, átlag 9 m széles, emeletes épületszárny áll, egy belőlük délnyugat felé bástyaszerűen kiugró, nyújtott saroképítménnyel. Lux Kálmán és Géza az 1940-es évek legelején itt is végzett egy régészeti kutatást nélkülöző helyreállítást (Lux 1941), és ezt megelőzően felmérte az épületet és fényképfelvételeket készítetett róla. Ma ez az anyag ugyancsak az Országos Műemlékvédelmi Hivatal gyűjteményeiben található. Ezen dokumentáció s a helyszín alapján megállapítható, hogy a kastélyszárnyak két (illetve három) egymástól elütő, pontosan azonban mégsem elválasztható részt alkotnak. Maga a délnyugati saroképítmény és vele délről szomszédos néhány tér a nagy számban in situ fennmaradt, egyszerű elszedett tagozatú kőkerettel ellátott lőrésszerű földszinti ablakokkal, illetve a nagyobb, egyenes lezárású, reneszánsz tagozatú szemöldök- és könyöklőpárkánnyal s ugyanakkor csupán vékony szalagprofilos, kivétel nélkül riolittufából faragott kőkerettel rendelkező, függőleges középosztós, emeleti ablakokkal jellemezhető. Itt találhatók hasonló keretelésű belső ajtók és a földszinten egy-egyszerűbb reneszánsz tagolású. Egy sarokkandalló is. Az eredeti közlekedési rendszer ugyanakkor nem állapítható meg a dokumentumokból, de nem derül ki a földszint, és boltozatainak, a lépcsőháznak vagy az északi árnyékszélek a kora sem. Emellett a két épületszárny derékszögű találkozásánál a fölszint egy nehezen értelmezhető kettős fal és számos, a Lux-féle – anyagban még rajzban sem rögzített műrészlet is megfigyelhető. A rajzokból továbbá arra lehet következtetni, hogy valamivel később dél felé megépült egy, az udvarra vezető kapualjat magába foglaló hosszú szárny, másrészt kelet felé égy jóval rövidebb épület. Ezek – általában nem boltozott – földszintjén valószínűleg ugyancsak egyszerűbb ablaknyílások voltak, míg az emeleten a homlokzatokon szinte végig megmaradtak a gazdagon tagolt timpanonnal lezárt kőkeretes ablakok. Bár a teremnek az ablakokéhoz hasonlóan gazdagon tagozott timpanonos ajtaja is arra látszott utalni, hogy néhány, másodlagosan felhasznált korábbi jellegű kőfaragvány ellenére, a borsi kastély már egy új korszak, a 17. század emléke. Mindez azonban alapvetően a korábbi kutatás hiányosságaiból adódott. Bár a szlovákiai kutatás már korábban (Pison 1977. 64., Polla 1980. 21-22) feltételezte az épület középkori, de legalábbis 16. századi eredetét, csak az épület szlovák-magyar együttműködéssel 1998 ban megkezdett felújításához kapcsolódó tudományos kutatás részeként Erdélyi Andrea által végzett levéltári kutatás deríthette fel hiteles kezdeteit. Kiderült, hogy az évszázadok óta az újhelyi vár tartozékát képező falu csak a 16. század közepén került adományozás révén egy Perényi-familiáris kezére, s a leányágon örökös Zeleméri Kamarás Miklós, tokaji várkapitány emeltethette a mai kastély előzményét – az egyik osztófalba másodlagosan befalazott, de az eddigi kutatás számára nagyrészt ismeretlen évszámos kőfaragvány szerint 1579-ben. (Rákóczi kastély Borsi, Szlovákia, Rekonstrukciós program 1999-2001.)

06_keked

Kéked – Melczer kastély

A kora középkori idők óta, az írásos forrásokban említett jobbágyfalu területén már állhatott földesúri udvarház, de a jelenlegi épületet csak a XVII. század első évtizedében alapozta meg a Kékedi nemesi család. A jelentős birtokkal rendelkező Kékedi középnemesi família akkoriban divatosnak számító reneszánsz várkastélyt emeltetett, vagyis elsősorban már a kényelmi szempontokat helyezte előtérbe. Erre a nagyméretű, de cserépkályhákkal jól befűthető és nagyobb ablakokkal világossá varázsolt lakószobák szolgáltak, míg a földesúr gazdagságát a külső homlokzatok sraffitós vakolatdíszei és a felső fecskefarkas pártázat motívumai hirdették. Természetesen a korszak rossz közbiztonsága megkövetelte a külső védőművek kialakítását is. Az épület sarkait kerek tornyok tagolták, valamint a várkastély udvarát magas lőréses kőfal védelmezte. A legkülső védelmi övezetet egy mély vizesárok jelentette, melyen felvonóhíd ívelt át. Az először felhúzott északi épületszárnyat a későbbi évtizedekben, déli irányban kibővítették egy nagyobb méretű lakótömbbel, amit szögletes olaszbástyákkal oltalmaztak. Ennek ellenére sem számított a jelentősebb ellenálló erejű helyek közé. 1658-ban elhunyt Kékedi Balázs, akinek egyetlen leánya Katalin, az elmagyarosodott eperjesi szász kereskedő család, a Melczerek egyik férfitagjához ment nőül. A Thököly-féle háború során a kurucok kifosztották a várkastély termeit. A fékezhetetlen harcosok mindent elvittek, ami mozdítható volt, a pincében megitták a bort, majd elhajtották a falubeli lakosság jószágállományát is. A háborús pusztításokat sokáig nem tudták helyreállítani, még egy 1708-as feljegyzés szerint is az egykor szebb napokat látott épület „puszta és rongyos”. 1772-ben Melczer Pál elzálogosította tulajdonrészét Ferenc nevű unokaöccse özvegyének. Miután sikerült elegendő pénzt összegyűjtenie földesurának, megkezdődtek az omladozó épületszárnyak helyreállítási munkálatai. Homlokzatát 1863-ban a romantika stílusjegyei szerint átalakították, de alapfalaiban megőrizte az eredeti várkastély elrendezését. 1979-ben történt meg régészeti kutatása és műemlékvédelmi helyreállítása.

A kastélynak hajdan nagyméretű, évszázados fákkal, virágágyásokkal és sétányokkal ellátott gondozott parkja volt, ahol a kulturális élet számos kiemelkedő képviselője is megfordult.

07_erdbnye - szirmay kastly

Erdőbénye – Szirmay kastély

A település központjában találhatjuk az egykori Szirmay kastélyt. A 18. század második felében, késő barokk stílusban építették a nyújtott szárú, T alaprajzú, nyeregtetős, oromfalas, kétszintes épületet.

Tokaj-Hegyalja egyik legrégebbi mezővárosi települése Erdőbénye. Két faluból Alsó- és Felsőbényéből (más néven Mező- és Egyházasbénye) olvadt egybe. Erdőbénye évszázadokon keresztül a térség meghatározó települése volt, vásártartási és borkereskedési joggal. A település legfontosabb birtokosai a Perényiek, a Rozgonyiak és a Lórántffyak voltak. Erdőbénye 1604-től a Rákóczi birtokok részévé válik, kastélyt építenek, ahonnan Hegyalja legnagyobb összefüggő pincerendszere indul ki 22 földalatti ággal.

A település bortermelése már ebben a korban jelentős volt, itt dolgozta ki Szepsi Laczkó Máté az aszúbor készítési technikáját.

Az 1800-as években a település legjelentősebb birtokosa a Szirmay család. Szirmay Zsigmond a településtől nem messze megépíti, a környék ásványi anyagokban gazdag forrására a térség egyik legjelentősebb fürdőjét. Az egykori Erzsébet-fürdő a maga korában annyira jelentős volt, hogy nem csak fürdőként, hanem szellemi műhelyként is számottevő volt. Ma üdülőként működik.

A járványoktól, tűzvésztől, majd a nagy filoxéra-vésztől sújtott Erdőbénye az első világháborút követően elveszítette lakossága nagy részét, ami a település hanyatlásához és városi rangjának elvesztéséhez vezetett.

A település újbóli fellendülését az 1930-as években fejlődésnek indult arany-, kaolin-, vasérc- és trachit bányászat megerősödésének köszönhette. Jelenleg már csak a perlit és diatomaföld kisebb mennyiségű kitermelése folyik bányáiban. Ma a település 1470 fős lakossága többnyire, ismét szőlőtermesztésből és kádármesterségből él. Erdőbénye kellemes környezete, kedvező földrajzi fekvése, megőrződött természeti környezete kedvező üdülési adottságokat teremt a kikapcsolódásra vágyók számára.

08_abaujker

Abaújkér – Bárczay kastély

A 18. század közepén épült Bárczay kastélyt a kassai építőmesterek tervezték és építették. A téglalap alaprajzú, manzárdtetős, a parkjában szabadon álló kastély barokk stílusban épült.

Abaújkér Borsod-Abaúj-Zemplén megye északkeleti részén, a Zempléni-hegység nyugati előterében, a Hernád-völgyében fekszik. A Miskolctól 64 km-re található település megközelítése a 3-as számú főútról az encsi elágazónál letérve, illetve Szerencset Gönccel összekötő útról lehetséges. Vasúton a Szerencs Hidasnémeti vonalon érhetjük el.

A honfoglalás időszakában a vidék a Kér törzs szállásterületéhez tartozott, valószínűleg a település neve is innen származik. A falu első írásos említése 1215-ből származik, ahol Quer néven említik.

A település a Kér nemzetséghez tartozó Kéri család birtokai közé tartozik a 15. századig. A megye mai területén ez volt az egyik első szőlőművelő terület. A török időszakot megsínyli a falu, a hódoltság idején szinte teljesen elnéptelenedik. Ezt követően csak a 19. századra népesül be újra. A 18. századtól az Abaúj vármegyében jelentős területekkel rendelkező Bárczay család a falu legjelentősebb birtokosa. Mellettük még a Zombory családnak voltak nagyobb birtokai.

A 18. század közepén épült Bárczay kastélyt a kassai építőmesterek tervezték és építették. A téglalap alaprajzú, manzárdtetős, a parkjában szabadon álló kastély barokk stílusban épült.

A nyugati homlokzat közepén találhatjuk az épület főbejáratát. A főbejárat timpanonjában láthatjuk a Bárczay család épségben megmaradt címerét. A nyugati homlokzat 3-1-3 nyílásosztású, falsíkjait pilaszterek és koszorúpárkányok tagolják. Ablakai kőkeretelésűek, melyeket barokk szemöldökpárkányok és könyöklők tagolnak.

A keleti homlokzat középrizalitos, timpanonos díszítésű, nyílásosztása 2-3-2 tagolású. Háromablakos középrizalitját négy pillér és osztópárkány tagolja. Középrizalitjában stukkóornamentikával keretezett oromzati ablak, előtte pedig széles terasz látható. A rizalit melletti homlokzat falsíkját pilaszterek és koszorúpárkány díszítik, ablakai fölött barokk szemöldökpárkány látható.

Az épület középfolyosós, helyiségei többnyire teknőbolto­zatú­ak, de két helységében sík mennyezetet találhatunk. Egykori parkjának csak egy kis része tartozik ma a kastélyhoz. Az épületben hosszú ideig gyógypedagógiai intézet működött. A kastély jelenleg magántulajdonban van, az új tulajdonos helyreállítatta az épületet.

© Copyright Ezüstfenyő Hotel - 2014

Contact Us